Örömömre a buszon már kezdettől fogva nagyon jó hangulat volt, zenészeink, az iskola új zenekara élő muzsikával biztosították a jó kedvet, és az is világosan látszott, hogy ez egy életerős, vidám osztály, telis-teli vicces és belevaló gyermekekkel.
Első megállónk a maroshévízi termálvízesés volt, melyből csak egy része maradt meg a 2015-ös omlás következtében, de így is volt, akit megihletett. A víztől felfrissülve tovább indultunk, majd nem sokára megérkeztünk Csíkszentdomokosra, Márton Áron (Csíkszentdomokos, 1896. augusztus 28. – Gyulafehérvár 1980. szeptember 29.) szülőhelyére, ahol a teljes élettörténetét bemutató múzeum jó tájékoztató volt utunk további részére. Ismerkedtünk Márton Áron történetével, akiről megtudtuk, hogy hitszónok, egyházi és neveléstudományi író, gyulafehérvári római katolikus püspök és érsek volt, a 20. századi erdélyi magyar közélet egyik legkiemelkedőbb alakja, és aki a második világháború idején állást foglalt a fasizmus és a zsidóüldözések ellen, ezért „a Világ Igaza” címet kapta meg. A kommunista diktatúra idején egyháza védelmére kelt, tiltakozott az egyházellenes törvények, a szerzetesrendek feloszlatása, az egyházi birtokok elkobzása, az egyházi és magyar nyelvű iskolák feloszlatása, államosítása ellen. A népek önrendelkezéséért harcolt. A részletes és komoly élettörténet után egy különleges retró autó keltette fel érdeklődésünket a múzeum udvarán, melyről kiderült, hogy Márton Áron járműve volt. Itt már látszott a tekintetekből kinek a történelem, kinek az autó áll a szívéhez közelebb.
Csíkszeredába érkezve elfoglaltuk szálláshelyünket a Segítő Mária Gimnáziumban, ahol megtudtuk, hogy Márton Áron ösztöndíjasként tanulója volt a Csíksomlyói Gimnáziumnak. Az első kalandok után, újra örömömre, az is kiderült, hogy nagylelkű lányokkal áldott meg a Jóisten, akik fiatal koruk ellenére is felismerik, ha valakinek támaszra van szüksége, majd esti imánkba foglaltuk hálánkat. A fiúkat viszont csak a társuk szórakoztató árnyjátéka tudta pihenésre bírni, talán..
Csíksomlyói zarándoklatunk korán reggel folytatódott az erdei friss levegőn és a nyeregig tartott, ahol a ifjoncok nem csak egymással, de az utunkba kerülő állatokkal is barátságokat kötöttek, majd megkóstoltuk a helyi különleges ízű borvizet. Utunk a Kegytemplomba vezetett. Meglátogattuk Szűz Mária a kis Jézussal ábrázoló kegyszobrát, mely a Mária-zarándoklatok központja, és ahol imáinkba foglaltuk szeretteinket és mindent, ami a lelkünkben volt.
Hogy is lehet elmélyíteni a legjobban a tudást, minthogy szabadjára engedve, ezért kisebb kitérőt tettünk a gyímesfelsőloki Bobpályára, ami nagyon felvillanyozta a gyerekeket ennyi adat után, és többször is belekóstoltunk a száguldás és a szabadság ízébe, no meg a finom ebédbe.
Márton Áron nyomában utunkba esett Segesvár, a középkori történelmi város, ahol a zenélő Óratoronyban gyönyörű színekbe pompázó kilátás várt ránk. Megszámoltuk az 1642-ben épült Diáklépcső 172 fokát mely végén a megfáradt rockzenész felpezsdítette a mi zenészeinket is a nagy melegből, és amely lépcső a vár főterétől a várhegyre vezetett.
A segesvári séta után tovább indultunk Alvincra, a ferences kolostorba. Finom étel és egy esti zenélés, pihenés, az alvinci Martinuzzi–Bethlen-kastély romos állapotú műemlék következett újabb megállónak, és ismét úton voltunk a gyulafehérvári várhoz és székesegyházhoz. Ahogy már Csíkszentdomokoson megtudtuk, Márton Áron 1912-től a gyulafehérvári kisszemináriumban tanult, ahol 1915-ben leérettségizett. 1920-ban kezdte teológiai tanulmányait a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán, és 1924. július 6-án a gyulafehérvári Székesegyházban gróf Majláth Gusztáv Károly püspök Márton Áront pappá szentelte. A székesegyházban megemlékeztünk a sírhelyénél, majd a vár falai közötti sétán, végre a kézelfogható emlékeket is begyűjthették a gyerekek.
Buszra szálltunk, felvettük a túracipőket és a tordai hasadékig meg sem álltunk. A nagyon nagy meleg ellenére a kb. 2 km hosszú szakadékon elég gyorsan átmentünk az Aranyosba ömlő Hesdát-patak mentén átvezető hasadékon. A hasadék két oldalán Peterdi-gerinc és a Kövesbérc-Szindi mészkőgerinc húzódik, ezen sziklafalak 250-300 méter magasak. A falakban, a leírás szerint, 32 feltárt barlang van, ezek közül a legnagyobb a Porlik-barlang (75 méter hosszú, 19 méter széles és 11 méter magas), de sajnos mi nem találtuk meg az összes barlangot, csak néhányat láttunk utunk során. A csapat dinamikussága és jókedve biztonságosan átvezetett bennünket, persze, tudatosítottuk egymásban, hogy több szempontból is jó próbatétel ez a túra, hiszen a sok lengő hídon átkelés nem csak egy manökenképzőnek felelt meg, hanem a bátorság és az egymásra figyelés próbája is volt egyben. Kiderült, csapatként is jól működünk, persze jövet, ha már a patak közelében voltunk, az út porát alaposan lemostuk magunkról és a vicces „fiaim” hozták formájukat, nem maradhatott el a humor és a lubickolás sem.
Kolozsváron, a Babes-Bólyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának bentlakásában szálltunk meg, „a mennyországban”, majd közelebbről és távolabbról is megnéztük a várost. A séta mély beszélgetéseknek és kapcsolatok ápolására adott lehetőséget. A fellegvár és a központi park után a főtéren először Mátyás király szülőházát tekintettük meg, majd a Szent Mihály templomhoz érkeztünk, ahol kissé csalódás ért bennünket a zárt templom miatt, így megcsodáltuk külsőjét, mely templomban Márton Áron 1936-tól Kolozsvár főplébánosa lett, majd ugyanitt 1938-ban kinevezték gyulafehérvári püspökké. Városlátogatásunk az első barokk stílusú épülettel, a jezsuita Piarista templommal folytatódott, aztán a Babes-Bólyai Tudományegyetem főépületébe kukkantottunk be és körutunk a Farkas-utcai Református Templommal ért véget.
Vallás-turizmus osztályként, minden állomáson egy-egy diák lehetőséget kapott az idegenvezetésre, jó gyakorlati lehetőségként.
Több napos kalandunkat a jezsuita Manréza kolostorban fejeztük be, ahol finom ebéddel várt bennünket a volt spirituálisunk, Miklós Claudiu jezsuita atya, majd áldásával hazaindultunk Szatmárnémetibe. Sajnos, útközben egy baleset eltérített útvonalunktól, láthattuk élőben, mi a következménye a meggondolatlan rohanásnak, hogyan küzdenek a mentősök, a tűzoltók az életért és hogyan száll le a SMURD helikoptere egy kis helyen is, ha szükség van az életmentő segítségére. A Szilágyságon keresztül, fáradtan, de sok szép élménnyel gazdagodva, dallal és vidáman érkeztünk Szatmárnémetibe, az otthonunkba.
Hálásak vagyunk a sofőr bácsinak, Antalnak, a nyugodt és biztonságos vezetésért, az osztálynak és a zenészeknek a nyitottságért és a jó hangulatért, Ádámkó István Csaba igazgató úrnak a közreműködésért és a Rákóczi Szövetség támogatásáért, hogy elérhetővé tette mindenki számára a kulturális és élményekkel gazdag kirándulást. Köszönjük szépen!
Hadházi Éva beszámolója,
a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum IX.A osztályfőnöke
